|
A hang szabadsága. John Cage a vasfüggöny mögött | +John Cage (1912-1992), az avantgárd zene egyik legnagyobb alakja, sokoldalú művész volt: performanszai, előadásai, írásai és képzőművészeti alkotásai is jelentősek. Pályája során a világ minden táján tartott koncerteket és előadásokat. A vasfüggöny mögötti országokba tett látogatásai idején fellépéseivel (például az 1963-as Zágrábi Zenei Biennálén, vagy a Varsói Őszi Fesztiválon, 1964-ben) nem csak zeneszerzőkre, hanem számos fiatal képzőművészre is nagy hatással volt Kelet- és Közép-Európában. A kiállításon képzőművészeti munkái és kottái, valamint a műveiből rendezett koncertek mellett John Cage kelet-európai utazásainak és fellépéseinek a dokumentumait is bemutatjuk, feltérképezve a helyi művészeti közeggel való kapcsolatait, és máig tartó hatását ebben a régióban, kortárs kelet- és közép-európai művészek munkáin keresztül. >>> |
|
A hős, a hősnő és a szerző | +A kiállítás a művész kettős szerepéből indul ki, abból a sajátos dialektikából, hogy a művész gyakran egyszerre létrehozója és főszereplője is saját műveinek. A különféle szerep-felfogások sokféle lehetséges viszonyulást eredményeznek, így a művész kerülhet a mágikus erővel felruházott alkotó, a szenvedő emberi lény, a társadalmi szerepében elfogadott férfi, illetve nő, vagy akár a társadalmat kritikusan, esetenként iróniával szemlélő tervező szerepébe. Néha mindezt egy személyes nézőpontból megjelenítve tárják a nézők elé az alkotók, máskor távolságtartással tekintenek témájukra, vagy szinte társadalmi víziót kínálnak számunkra. A kiállítás ezeket a különböző művészi pozíciókat és stratégiákat kívánja bemutatni a Ludwig Múzeum gyűjteményének emblematikus, illetve kevésbé ismert művein keresztül. LEAGUE OF LEGEND RIOT POINT >>> |
|
Robert Mapplethorpe | +
A BEMUTATOTT KÉPEK NÉMELYIKE NYÍLTAN SZEXUÁLIS TARTALMÚ; JAVASOLJUK, HOGY FIATALKORÚAK A KIÁLLÍTÁST FELNŐTT KÍSÉRETÉBEN LÁTOGASSÁK. |
|
Société Réaliste: empire, state, building | +A Société Réaliste művészkollektívát 2004-ben alapította Gróf Ferenc (1972) és Jean-Baptiste Naudy (1982). Tevékenységükben központi helyet kap az olyan vizuális kommunikációs eszközök gyűjtése majd vizsgálata, kiforgatása és dekonstruálása, amelyeket intézmények, kormányok, uralkodók, vagyis a hatalom képviselői – vallási, politikai, kulturális, művészi, vagy financiális területen – fejlesztettek ki és használtak saját maguk pozicionálására. Ezek az eszközök jelek, logók, térképek, szimbólumok, betűtípusok, műemlékek, emblémák, szobrok vagy épületek is lehetnek, melyeknek reprezentációs, esztétikai szerepét sokkal tágabb, idő- és térbeli komplex összefüggésrendszerben és kontextusban helyezik el. Így új megvilágításban tárulnak elénk, egy kritikai, narratív dizájn eszköztár, „politikai ritkaság-gyűjtemény” formájában. >>> |
|
Megyik János: A kép tere | +Megyik János (1938, Szolnok) művészete a festészet–szobrászat–építészet határterületén definiálható. Munkásságának középpontjában a táblakép struktúrájának modellezése áll. Kísérletezései során olyan térbeliséget vet fel, ami az építészetnek és a szobrászatnak is a sajátja. Életmű kiállítása ezt a térfelfogást helyezi középpontba: hogyan valósul meg rajzain, fapálca konstrukcióin, fotogramjain és legutóbbi korszakának acéllemezein, illetve az építészethez kapcsolódó munkáin. A tárlat a hatvanas évek elejétől napjainkig született műveiből válogat. >>> |
|
BAKOS. Rita Ackermann | +Rita Ackermann közel húsz éve hagyta el Budapestet és költözött New Yorkba, ahol azóta él és dolgozik. A Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán eltöltött két év után ment az Egyesült Államokba, hogy a vizuális művészetek itthon szűkebben értelmezett határait és keresztreferenciáit intenzívebben élje meg. Ackermann a Hanes Foundation támogatásával, egy éves ösztöndíjjal a New York Studio School of Painting, Drawing and Sculpture iskolában tanult, majd a kilencvenes évek új irányzatokat hozó New York-i kulturális közegében művészete gyökeret vert. Az akkori enfant terrible atmoszférának (Larry Clark-Kids, Harmony Korine-Gummo, Sonic Youth, Karen Kilimnik, Mike Kelly-Destroy All Monsters, Bernadette Corporation) egyik jellemzője volt, hogy a műfaji kereteket átlépve vegyítette a divat, a zene és a legkülönfélébb képzőművészeti műfajok kifejezésmódját, nyelvét, eszközrendszerét. Már a művész korai munkáin megfigyelhető a művészeti médiumok összeolvasztására törekvő de/rekonstruktivista szellem, ami formát és rendszert bont; a kollázs építkező és a rajz szabad rendszerépítésének kombinálása jellemzi. >>> |
|
Yona Friedman. Architecture without building. A nemépítés gyakorlata | +A magyar származású Yona Friedman a huszadik század második felében kibontakozó városépítészeti gondolkodás egyik kiemelkedő és rendkívül sokoldalú alakja. Rajzolt hatalmas vázszerkezeten a magasba emelkedő, metropoliszok, folyók vagy mocsarak felettlebegő városokat, négy kontinenst összekötő hidakat, többszintes városi kerteket, vízvezeték elemekből lakónegyedet. Képregényekben adott útmutatást a túléléshez a nehéz helyzetben levőknek, azt hirdette, hogy az építészek helyett mindenki maga tervezze és építse meg az otthonát. 1961-ben gyorsvasúthálózattal egyetlen egységgé kovácsolt Európát javasolt, a nyolcvanas években nemzeti színházat tervezett Budapestnek. >>> |
|
Édentől keletre - Fotórealizmus: Valóságváltozatok | +A hatvanas-hetvenes évek fotórealista festészete Kelet-Európában éppúgy jelen volt, mint Amerikában vagy Európa nyugati részén, jóllehet a realista ábrázolás egészen más hagyományokkal, hatalmi elvárásokkal találkozott és másfajta hétköznapokat élt. A kiállítás kísérletet tesz a párhuzamos jelenségek együttes bemutatására, a fogyasztói társadalom és a hiánygazdaság pillanatképeinek szimultán megfestésére. >>> |